Follow by Email

szerda, március 05, 2014

KRAKKÓ - AUSCHWITZ EMLÉKTÚRA II.

Na, tehát elérkezett az a bizonyos pakolós nap. Minden embernél, aki utazik, van ilyen. Én személy szerint ezt a részt utálom a legjobban. Nem tudom, hogy mások hogy vannak vele, de nálam tuti biztos, hogy kimarad valami. Elfelejtem ezt, jaj, még be kell pakolni azt, de nehogy elfelejtsem amazt... Őrület! Van aki a listás módszert választja, próbáltam, de ettől én kikészültem, így maradtam a régi jól bevált, "remélem nem felejtettem itthon semmit" módszernél.
Szóval ma felkeltem, s úgy döntöttem, annak ellenére, hogy csak péntek reggel fogok utazni, már most összekészítek mindent. Egyrészt ez jól bevált három évvel ezelőtt is, amikor 10 napra Svédországba utaztam, másrészt egy darabig lecsillapítom pattanásig feszült idegeimet. Mert nálam az utazás, hiába lassan minden évben megyek külföldre, állandó őrültekháza. A nagy nap előtt egy héttel már gyakorlatilag senki sem tűr meg. Fűnek-fának ezt mesélem, tisztára olyan vagyok, mint aki beszívott. Így mikor 11 körül kimásztam a pihe-puha ágyacskámból, elővettem a kollégiumot milliószor megjárt, egyszerű fekete kis bőröndömet és elkezdtem pakolni. 
Ilyenkor ugye mindenki felteszi a kérdést, hogy mit is vigyen magával az alapfelszerelésen kívül, milyen ruha, cipő, plusz hátizsák kell az útra. Namármost mivel két, remélhetőleg élményekben gazdag, de egyben megrendítő nap vár rám, és egy 4 órás túra, a magassarkút alapból félretettem. És itt kezdtem el szentségelni. Képtelen vagyok ugyanis két napra pakolni. Nálam ez kizárt. Így beraktam vagy három pulcsit, meg pólót, meg két plusz farmert. Mert hátha. És ahogy magamat ismerem elég könnyen bekövetkezhet ez a bizonyos helyzet. Tudjátok, amikor te vagy az, aki mindig leeszi a fölsőjét, elesik és elszakad a nadrágja, vagy csak spontán sáros leszel nyakig. Na én tipikusan ez a lány vagyok, úgyhogy magamat ismerve jól tettem. Na meg persze az alapcuccok: fogkefe, fésű és a nők elmaradhatatlan kelléke a smink.Én ugyan nem vagyok egy tipikusan három órát a tükör előtt töltő fajta, de azért a szempillaspirál, korrektor, meg egy kis Dior parfüm mindenhol segít. És itt jött el a kényes kérdés. Milyen lesz az idő Krakkóban és Oświęcim-ben, azaz Auschwitzban. Mert azt ugye mindenki tudja, hogy ez gyakorlatilag egy pusztán fekszik. Szóval lucskos, sáros időben kifejezetten rossz ott közlekedni. Így végül a jól bevált, két éve használt Deichmannos bakancsaimat raktam be. Igen, kettőt. Mert egyrészt én is csak nőből vagyok, és hát a barna ehhez nem megy, a fekete meg ahhoz... Másrészt, mert Goetheborgból tanulva, mi van ha beázik? Úgyhogy én biztosra mentem inkább.
Na, mire mindennel elkészültem és föllélegeztem volna, eszembe villant, hogy 1. Váltottam e zloty-t? 2. Érvényes e még az útlevelem?
Hát gyerekek, tisztelettel jelentem, zloty-t váltottam, ellenben az útlevelem 2 éve lejárt. Hát jó. Most nem fogok az Okmányirodába rohangálni. Egyrészt, mert fogalmam sincs, hol kell az ilyet intézni, másrészt, mert péntekig úgysem lesz kész. Úgyhogy maradt a személyigazolványos verzió, amit én annyira nem preferálok, mivel amúgy is okmányelkeverős-elhagyós vagyok, szóval stresszelhetek még ezen is. De hát a szükség nagy úr. Így aztán zloty-t és eurot külön pénztárcába az okmányokkal együtt, majd ezeket a fényképezőgép, telefon, esőkabát mellé be a táskába!
Már csak két éjszaka, s irány Krakow!


Mivel laptopot nem viszek, a két nap élményeit vasárnap tekinthetitek meg a blogon!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Author

Jakab Julcsi vagyok, eme blog írója. Nagyon szeretem a burgundi-bordó színt, a népzenét, néptáncot, a II. világháború történetét. Ha le akarsz venni a lábamról a mogyorós fehércsokival, és a bazsarózsával nyert ügyed van.