szombat, augusztus 15, 2015

Székelyhíd a magyar-román határtól körülbelül fél órányira, Nagyváradtól körülbelül 30 km-re fekszik. Debrecen van hozzá legközelebb, mint magyarországi nagyváros. Június 29-én, hétfőn vonattal kerekedtem fel 9 óra tájban Magyarországról, Budapestről, a Kőbánya - Kispest Vasútállomásról. IC-vel jutottam el Debrecenbe, körülbelül másfél óra alatt. Ez, tekintve, hogy mikor Szovátára utaztam, potom 12 óra volt busszal, rekordidőnek, és meglehetősen rövidnek tűnt. Majd egy rövid útbaigazítás és félreértés után felszálltam a Debrecen - Létavértes helyközi járatra. Miután a végállomáson leszálltam, és megkerestük egymást Jani bácsival, a székelyhidi összekötőmmel, becuccoltunk a Skodába, és repültünk a határ felé. Személyi/Buletin ellenőrzésminden. Ruha, játék!,  kromáténdalonbefutott ltm. másfél  perc múlva már egy kissé lepukkant kastélmóka.   találtam magam, amifarmernadrág Gyermek Jézus Otthon működik. Ez szintén Böjte Csaba testvér egyik otthona.
Valaha ez a Staufenbergek kastélya volt (grófi család, történetük az 1600-as évekig nyúlik vissza). Azonban Trianont követően az 1921–es romániai földreform törvény bevezetésével a 12 ezer holdas Stubenberg grófi uradalomból több, mint 7000 holdat osztottak szét 280 családnak, melyek egy része hamar állami tulajdonba került. Az állam ebben az időben kezdte meg Máramarosból és a Nyugati havasokból a román lakosok betelepítését a vidékre, akik kedvezményekkel, segélyekkel juthattak itt földhöz. A 2. világháború végén a grófi család nyugatra menekült, birtokaikat államosították. A kastély 1948-tól ’52–ig gimnáziumként, majd Vegyes Középiskolaként működött, 1962–től már felsőoktatás is folyt, majd 1989–től visszaállt a középfokú magyar oktatás, külföldi támogatók jóvoltából javult a felszereltség is, ekkor vette fel a “Petőfi Sándor” Gimnázium nevet (majd “Petőfi Sándor” Elméleti Líceum lett). 2010 nyarán a székelyhídi polgármesteri hivatal szerződést kötött a Dévai Szent Ferenc Alapítvánnyal, aminek értelmében a kastélyt 49 évre koncesszionálja az alapítvány azzal a feltétellel, hogy felújítja és karbantartja az épületet melyben gyerekotthont létesítenek. Így született itt meg a már említett Gyermek Jézus Otthon. Ahova én is jöttem önkénteskedni három hétre.
Mikor beérkeztem, egy erősen lepusztult kastély tűnt fel a szemem előtt. Először fogalmam sem volt mit fogok itt kedeni. Hisz itt mindössze 20 gyerek van, három nevelőre, plusz az önkéntesekre leosztva. Kellek én ide egyáltalán?! - tettem fel magamnak a kérdést. Aztán rájöttem. Én lettem öt óvodás és két bölcsis nevelője, barátja, játszótársa, és minden egyéb, ami kell.
Az első hét viszonylag nyugis volt, mivel pont egybeesett a hittantáborral, így a gyerekek csak ebédkor és délután négy után voltak az otthonban. Addig mi se unatkoztunk! Mostam, napi négyszer legalább, takarítottam, rendet raktam, adományokat szortíroztam. Mire a gyerekek, Denisa, Noémi, Bety, Lali visszatértek a napi táborból, mindig volt valami meglepi. Hol a rendbetett ágy, hol a kimosott ruhaválogatás tűnt fel nekik. Aztán persze játék-játék-játék. Hinta, kisház, húzóka, mindig volt valami. 
Második hétre már nem volt tábor, úgyhogy nemcsak a keltés és a fektetés volt a dolgom. Napközben az ovisok játszottak, én pedig a már említett foglalatosságok egyikét végeztem valami napi új dologgal, mint például a disznóvágás, kombinálva. Második hét végére sikeresen beszedtem a szinte már elmaradhatatlan mandulagyulladásomat is. 38 fokkal, hidegrázással, köhögéssel, izomfájdalommal, meg mindennel, ami csak szem szájnak ingere. A manduláim, pontosabban a bal mandulám a mai napig fáj, úgyhogy lehet, hogy gondolkodni kéne egy műtéten... Nade, visszatérve Székelyhídra. Második hét közepén visszatért Reni és Imi. Miután Renit tetvetlenítettük, úgy döntöttünk Évával és Ági nénivel, hogy a német adományok átnézésére kerül a sor. Volt ott minden. Ruha, játék, bögre... Aztán befutott vagy másfél tonna meggy. Úgyhogy aznapra is megvolt a móka. Ezt az egyik kedvenc farmernadrágom bánta. 
0

Author

Jakab Julcsi vagyok, eme blog írója. Nagyon szeretem a burgundi-bordó színt, a népzenét, néptáncot, a II. világháború történetét. Ha le akarsz venni a lábamról a mogyorós fehércsokival, és a bazsarózsával nyert ügyed van.