Mint ahogy olvashattátok, ismét jártam Szovátán. És ahogy a jelenlegi élethelyzetem áll, valószínűleg még évekig fogok kijárni. Most éppen az az új terv. Hogy decemberben, a vizsgaidőszakban megyek ki a vizsgáim után.
Sokan feltehetitek a kérdést, mi az, ami ennyire vonz Szovátában? A táj? A gyerekek? A kihívás? És én erre azt válaszolom, hogy az összes együtt. Minden egyes gyerek, kihívás új élményt ad. Na és a táj... Egyszerűen van benne valami megfoghatatlan gyönyörűség. Ha ránézel az előtted elterülő tájra, valami konzerválódott szépségű, ősi erő sugárzik belőle. Szépséges.
Addig is, amíg ismét nem olvashatjátok egy újabb szösszenetem - ami valószínűleg ismét Szovátáról fog szólni - kellemes sulit, és szép napot babócáim!