szombat, szeptember 27, 2014

Heppihippó gyermekeim! :)


Nagy döntés előtt állok jelenleg. Pontosabban a döntés már megszületett. Ennek ellenére maradtak bennem rendesen kételyek, így úgy gondoltam megosztom veletek ezt.

Tehát a történet még nyár elején Szovátával kezdődött. És a gyermekotthonnal. Röviden és tömören. Imádtam. Élményt adtam és adtak, sorsokat ismertem meg, gyermekek kerültek közel a szívemhez. Nemsokára egy komoly, és valljuk be kissé őrült ötlet fogalmazódott meg bennem. Mi lenne ha kiköltöznék? Nem örökre természetesen, csak(!) egy fél évre. Konkrétan Borszékre(Borsec). Az ott megalakuló új házban lennék önkéntes. 0 fizetés, rengeteg öröm-bánat.
Szóval meghánytam - vetettem magamban a dolgot, és arra a következtetésre jutottam , hogy miért ne?!
Persze ez nem ilyen egyszerű. Passziváltatás a főiskolán, kiköltözés a koliból, pénz összegyűjtése. Nagyjából 100.000 Ft. Ennek persze egy része el fog menni utazásra(~30.000), a másik fele meg román lejbe lesz beforgatva(~60.000). A többi meg marad magyarpénzben. 
Mikor anyumnak megemlítettem az ötletet, mindenhogy fogadta, csak jól nem. Persze nem volt tányértörés és kitagadás-a-családból, de azért nem fogadta túl jól. Aminek meg is van az alapja. Hisz a sulit nem fejeztem be. És nincs diplomám. Nameg, fél évre megyek ki, nem egy-két hétre. Úgyhogy decemberig-januárig gyűjtögetem a kis pénzecskémet, aztán meg pakolás és induláááás Borszékre. :D 
Legalább annyira izgulok, mint ti, kedves olvasóim. ;)
Szóval decemberben indul a féléves úti beszámolóm. Megpróbálok netet szerezni Borszéken a laptopomra. Ha nem sikerül, akkor Wordben mentem, és amikor tudom felrakom. :D


Addig is pusszcsókok, kellemetlen sulit és minden egyebet!




0

Author

Jakab Julcsi vagyok, eme blog írója. Nagyon szeretem a burgundi-bordó színt, a népzenét, néptáncot, a II. világháború történetét. Ha le akarsz venni a lábamról a mogyorós fehércsokival, és a bazsarózsával nyert ügyed van.