szombat, március 22, 2014

KRAKKÓ - AUSCHWITZ EMLÉKTÚRA IV.

AUSCHWITZ - BIRKENAU
Miután a tanárok kiugrasztottak minket fél 7-kor az ágyból, összecsomagoltam, majd a kulcsot leadva letrappoltam a bejárat elé, a megbeszélt helyre. Tanultam az előző napi esetből, így három pulcsi és egy top, valamint egy leggings és a farmer biztosította az egész napos meleget. A biztonság kedvéért még föltettem az előző nap vett indiai sálamat, a kesztyűt meg beraktam a táskámba.
Miután mindenki sikeresen lecsámpázott, elmentünk reggelizni. Svédasztalos menü volt virslivel és ketchuppal, sonkával és sajttal, uborkával és paradicsommal, müzlivel és tejjel. Igazán nem lehetett panaszunk. Olyan finom barnakenyeret még életemben nem ettem mint ott! S ahogy már az előző posztban megírtam eléggé sokat eszem, így aztán gyakorlatilag mindent megkóstoltam. A müzlit kivéve. És itt jön az, hogy mindent tapasztalás útján tanulunk meg. Például azt, hogy Lengyelországban soha, de soha ne igyál kávét. Bűnrossz. Ebből a porkávéból csinálják, savanyú, állagra sűrű, szóval borzalom. Amúgy a többi dolog finom volt, a kenyér meg a paradicsom egészen isteni. Nem tudom, hogy ott Krakkóban hogy csinálják, de a paradicsomuk 3°C-ban olyan finom, egészséges piros volt, hogy öröm volt ránézni.
De elkanyarodtam. Miután megreggeliztünk, visszamentünk a hostelbe, összeszedtük a motyóinkat és fel a buszra! Irány Auschwitz! Na is itt kell leszögezni valamit. Ehhez az ember két féle módon állhat hozzá. Vagy úgy, hogy letargiával mész oda, és a gyomrod akkora, mint egy mogyoró, vagy úgy hogy ez milyen érdekes,nézzük meg, vonjuk le a konzekvenciákat, és alkossunk véleményt. Én úgy döntöttem, az utóbbi típushoz fogok tartozni.
Hát, hogy is kezdjem? Mert ezt nem lehet csak úgy szavakkal leírni. Hisz több millió zsidót, cigányt, homoszexuálist stb. kínoztak, gyilkoltak meg itt. Ez maga az élő halálgyár. Egy nagyon kedves lengyel-magyar idegenvezetőt kaptunk, meg füleseket. Négy órán keresztül jártunk a halál nyomában. Amikor látod a rengeteg igazi (nem mű!) hajat, meg a több száz pár gyerek és felnőttcipőket, akkor az embernek elakad a szava.
Most itt nem mesélek történeteket, emlékeket, ez a blog nem erre készült. Akit tényleg érdekel, az menjen ki, hallgassa meg, mert különben úgysem lenne hiteles...






Miután megrendülve végigjártuk Auschwitzot, átbuszoztunk Birkenauba. És itt van egy dolog, ami mellett nem tudok elmenni szótlanul. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de a haláltábor mellett konkrétan 30 méterre lakóházak vannak. Nem is egy. Az ott élők számára ugyanolyan városnak számít, mint Varsó, Krakkó, vagy akármelyik város. Persze tudják, hogy mi történt mellettük, de ez nem akadályozza meg őket abban, hogy ott éljenek. Számomra ez elég morbid volt, de lehet, hogy csak én vagyok túlérzékeny.

Miután végigjártuk a halál útvonalát, felültünk a buszra és vegyes érzelmekkel elindultunk Magyarország felé.
Az út viszonylag csendesen telt. Mindenki próbálta feldolgozni a látottakat.
Este 11-re értünk a Népligetbe, úgyhogy aki véletlenül szombat este egy csapat diákkal találkozott, akik egy buszról szállnak le, az sikeresen belénkbotlott. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Author

Jakab Julcsi vagyok, eme blog írója. Nagyon szeretem a burgundi-bordó színt, a népzenét, néptáncot, a II. világháború történetét. Ha le akarsz venni a lábamról a mogyorós fehércsokival, és a bazsarózsával nyert ügyed van.